Néhány gondolat a kis olasz agárról

A fajta történetének áttekintése s néhány eddig nem közölt jellegzetesség leírása

Az olasz agár a legkisebb agárfajta. Kis mérete ellenére az agarak minden tulajdonságát magán viseli, sôt külseje, mozgása sok csak rá jellemzô vonást tartalmaz. Az angolok „kémlelô” ebnek (sighthound v. gazehound) nevezik, ez a furcsa megjelölés azt jelenti, h ez a kutya a szemével (s nem az orrával) vadászik. Feltehetôen az angol agár, a saluki, a borzoi, a skót szarvasagár, az ibizai- és a fáraó- kutya, a cirneco dell’Etna és a kis olaszagár közös ôstôl származik, mely mérete talán az angol agár és a kis olasz agár között volt. De az is felmerül, hogy ezt a fajtát az angol agár ôsébôl tenyésztették ki, nem zárható ki azonban az sem, hogy a kis olasz agárból tenyészették ki az angol agarat. Ki tudja ?

Valószínû, hogy ez volt az elsô kedvtelésbôl tartott fajta. A fajta 2000, talán 5000 éves, már a római korban is ismert volt. Biztosra vehetô, hogy a Földközi-tenger medencéjébôl ered, onnan került Olaszországba, majd a XVI–XVII. században Angliába. Nem tudjuk hogyan. Talán a föníciaiak hajóján, de egyes anekdoták szerint a fajta Julius Caesar hajóján érte el Olaszországot. A császár a kis olasz agarakat állítólag Kleopátrától kapta ajándékba, aki történelmi feljegyzések szerint lelkes „olaszagár-tenyésztô” volt. Her-Neit egyiptomi királynô sírjának bejáratánál egy olasz agárhoz hasonlító kutya csontvázát találták meg. A királynô kutyáján kívül állítólag senki mást nem akart a halottak országába vezetô útjára magával vinni. Pompeji romjainak feltárása során is találtak kis olasz agárnak tartható kutya megkövesedett maradványát, s itt akadtak elôször a „cave canem” feliratra, mely alighanem nem is a kutya kerülésére szólított fel, hanem arra, vigyázzunk, nehogy a kis kutya lábára lépjünk. Az elôkelô római házak az olasz agarakat kedvtelésbôl tartották, de állítólag kihasználták azt is, hogy e kis kutya szívesen vállalkozik a patkányok és egerek megfogására is. A XVI. században Olaszországban igen közkedvelt fajtává vált, neve is innen ered. Számos kép bizonyítja, hogy a fajta Rómában jelen volt, csakúgy mint az európai királyi udvarokban. Alakját felfedezhetjük Giotto, Carpaccio, Memling, van der Weyden, David és Bosch képein. Az arisztokrácia körében egész Európában, Oroszországban is elterjedt és közkedvelt volt. Több történelmi személyiség pl. Nagy Katalin Cárnô, I. Jakab angol király és Viktória királynô kedvenc fajtái közé tartozott. Nagy Frigyes porosz császár vonzalma e fajta iránt legendás. Egyik kis olasz agarát, Biche-t a háborúba is magával vitte, s mikor az elveszettnek hitt kiskutya mégis megkerült, a császár állítólag könnyekben tört ki. Azokat, akik udvarában tettleg bántalmazták a kutyákat, a feljegyzések szerint börtönbüntetéssel fenyegette meg. Halálos ágya mellett is egy ki olasz agár vigyázott rá, s mikor a kis állat ágyáról leugrott, azonnal visszahozatta, s párnákkal vetette körül. Egyik kis olasz agarát a saját magának készíttetett szarkofágba temettette el. Miközben vacsorázott, kis olasz agarai állítólag szabadon jártak-keltek az asztalon, s kedvükre válogathattak az ételekbôl. Egy földesurának írt pénzutalványán egyik kis kedvencének tappancsának zsíros lenyomata látható, mivel az egy ürücombot ott fogyasztott el. Frigyes császár egy széljegyzet formájában meg is magyarázza a dolgot: kis kutyája úgy gondolta, kicsit zsírosabbá teszi a levélen átutalt pénzösszeget.

Egy ismert anekdota szerint egy afrikai törzsfônököt a múlt században a kis olasz agár mozgása annyira magával ragadta, hogy egyetlen példányért 200 marhát ajánlott cserébe.

Az Amerikai Kennelklubban 1886-ban regisztrálták elsô alkalommal. Az Amerikai Olasz Agár Klubot 1954-ben alapították s 1963-ban fordult elô elsô alkalommal, hogy olasz agár kapta Amerikában a best in show címet.

Az olasz agár annak ellenére, hogy sok könyvben az ölebek között tüntetik fel, igazi agár, mely vadászni képes. Mozgó tárgyakat több száz méterrôl képes észrevenni.

Különbözô színekben létezik a fehértôl a feketéig. Az európai standard szerint az egyszínû formák megengedettek, csak egy apró fehér folt lehet mellényként vagy az ujjakon, míg Amerikában nagyobb foltok, „kétszínûség” egyaránt elfogadhatónak számít. Bár törékenynek látszik, meglepôen edzett fajta, bár utálja a hideget, az esôt, hideg éghajlatú országokban pl. Finnországban, Svédországban is gond nélkül tartható. A szabadban (különösen a kanok egy éves koruk körül) hajlamos felfedezôutakra indulni. A ruhákat, bár sokszor az állatorvos tanácsára is rá kell adni, nem szereti, valószínûleg azért, mert gátolja mozgásában. Mozgására egyébként a rendkívüli gyorsaság jellemzô, leginkább rövid, robbanásszerû vágtákra képes.

Mind a városban, mind a szabadban való élethez jól alkalmazkodik, de nem alkalmas arra, hogy kertben tartsák. Egyszerre szereti a lakás nyújtotta kényelmet, a luxust, de élvezi a természet adta aktivitásokat is, szeret szaglászni, rohanni, madarakat, sündisznót megpróbálja megfogni stb. A kis olasz agár kölyökre különösen vigyázni kell, alighanem úgy gondolja, képes repülni, mert kerítésen, ablakon, kilátóból könnyedén kiugrik, ha valami a képzeletét megragadja. Kirándulások alkalmával nagyon kell vigyázni rá, mert alighanem azt hiszi (mint a kisgyermekek) hogy tud repülni, s sokszor nagy magasságokból is kiugorhat. Kis olasz agaram egyszer a Hármashatárhegyen egy kilátóból kiugrott, melynek lábtörés lett a következménye.

Súlya 2–5 kg. Szôre rövid, kevés gondozást igényel . Háta ívelt, farkát gyakran behúzva tartja. Mellkasa keskeny, hasa behúzódott. Stopja kevéssé kifejezett, füle rózsasziromhoz hasonlóan hátrahajló, de ha figyel, akkor felemelkedik. Nem értékelhetô elônyösnek a dülledt szem, az almaszerû kerek koponya. (Ezt a jelleget korábban egyes tenyészetek igyekeztek hangsúlyozni, mára már ez az irányzat egyértelmûen divatjamúlttá vált.) Fogazata erôs. Szaga nincs, ritkán ugat, de hangja relative kis méretéhez képest szinte komikus módon mély.

A családtagokhoz barátságos, a gyerekeket ha egyszer megszokta, szereti, de idegenekkel szemben tartózkodó lehet. Csecsemôkkel is megbízható, de vigyázni kell, mert elôszeretettel a szájukat nyaldossa. Nagyon intelligens, emotionális intelligenciája rendkívüli, érzékeny, nem szereti a hangos szót. Igényli a sok simogatást, az érzelmi közelséget. Szeret bolondozni, megpróbálja gazdáját levenni a lábáról, tudatában van jópofaságának. Idôs koráig játékos marad, pl. a pórázt rágja, melyrôl azt hihetik, kölyökkutya. Mozgása rendkívül elegáns, mellsô lábait szokatlanul magasra emeli, pipiskedve, peckesen jár. A fajtának ezt a jellegzetességét az utóbbi idôben a tenyésztés során alkalmazott szelekcióval igyekeztek háttérbe szorítani. Szeret “háromlábazni”, a kezdô olasz agár tartó azt hiheti, tüske ment a lábába, mert akár 12 lépést is három lábon tesz meg. Irányt úgy változtat, hogy mellsô lábaival lestoppol majd a hátsó felét felemeli, átdobja, s másik irányba kezd ügetni. Furcsa, élettanilag szinte megmagyarázhatatlan, hogy négy lába látszólag sokszor „külön életet él”. Vágta közben a többi agárhoz hasonlóan szinte gömbbé válik, fejét behúzza, s úgy rohan. A versenyzést élvezi, könnyen átveszi a többi agár rendkívüli izgatottságát.

A legkisebb fájdalomra igen érzékenyen reagál, hosszan énekelve jajgat.

Ha nem vigyázunk, a tányérról egy pillanat alatt elveszi, ami neki kell, akkor is ha nem kell, kész elrejteni a lakásban valahol. Ha ezt a rejtekhelyet felfedezzük, azonnal egy újat talál. Ott (akár padlón vagy kövön is) kitartóan ásni kezd, majd az orrával próbálja „az avart” ráteríteni a zsákmányra. Szereti a vendégséget, ilyenkor természetesnek veszi, hogy a tányérokat végignézi, majd gátlás nélkül elveszi, ami éppen megtetszik neki.

Élvezi a kirándulást, a családi programokat. Ilyenkor láthatóan családtagként viselkedik.

Engedelmesség, szobatisztaság… Kitartóan és következetességgel elérhetô, hogy bármit megtanuljon, de a fekvésre nemigen hajlandó. Szobatisztaság csak következetes neveléssel érhetô el nála, ajánlják azt, hogy papírra szoktassuk, s a papírt a lakás bejáratához egy közelebb vigyük. Be kell vallani, egyik-másikuk soha nem válik szobatisztává. Sôt… Különös érzelmi felhangot kaphat, hogy a család melyik tagjának ágyát jelöli meg rendszeresen. Egyes közlemények a macskaalmot is ajánlják, tekintettel arra, hogy télen hidegben, esôben szinte csak erôszakkal lehet az utcára kivinni.

Vigyázni kell, s meg kell idejekorán tanítani arra, hogy futás közben ne csak elôre, hanem vissza is fusson. Könnyen elôfordulhat, hogy kétségbeesve keres minket, miközben valaki elveszett kutyának hiszi, s haza próbálja vinni. Utcán nem szabad elengedni, nem megbízható oly tekintetben, hogy az úttesten nem szalad át. (Az USA-ban, ahol igen kedvelt fajta sok gázolásról számoltak be…) A vizuális élmények ugyanis annyira lekötik, hogy pl. egy másik kutya láttán se lát se hall, hiába tiltjuk meg neki, átrohan az úton, s ez természetesen végzetes következményekkel járhat. Nagyon szeret autóban utazni, ilyenkor nehéz rábírni, hogy ne az autót vezetô gazdi ölébe üljön. Különösen este a villogó fények, autók teljesen lenyûgözik, az akkor eléje táruló látványözönt fenemód élvezi.

Nehéz, szinte lehetetlen leszoktatni arról, hogy ne bújjon éjjelre gazdája mellé, a takaró alá. Ebben talán az is segíti, hogy évszázadokon át használták ágymelegítônek, s talán ez „vérébe ivódott”, tudjuk az etológia tudományából, hogy számos környezeti hatás az évszázadok során genetikusan rögzülhet, lehet, hogy ez történt itt is. Nemcsak a takaró alá, hanem a takaró huzatába is képes bebújni, reggel felébredés után ott aztán mozdulatlanul fekszik, hagyja magát beágyazni. Nem egy kezdô olasz agár tartó megrémült ilyenkor, azt hitte, kutyája megfulladt talán. (Ez a viselkedési forma tudtommal még a macskák ragdoll nevû fajtájában fordul elô.) Hajlamos az asztal, a szekrény tetejére felugrani.

Jó versenyzô. Ha megtorpan verseny közben, hiába hívjak, mindig azon az úton fut vissza, mint tulajdonképpen minden agár, amelyen odafele futott.

Nagyon hûséges, akkor, amikor gazdája meg szokott érkezni, kitartóan ül az ajtó elôtt, s ha nem jön meg, akkor csalódottan a helyére vonul. Ha el akarják onnan vinni, sokszor „félelmetesen” próbálja megvillogtatni (egyébként tekintélyes) fogsorát.

Ha örül, lábát V-alakban kitárva ugrál elôre, extrém esetben felugrás közben hátsó lábával az ég felé rúg. Ha örül, a lépcsôn úgy megy lefelé, mellsô lábaival továbbhaladva hátsó lábaival felfelé rúg. Majd kényeskedve és hátsó lábait a mellsôhöz zárja.

Jól jelez, de nem jó házôrzô.

Terelôkutyának kitûnô: ha juh v. kecskenyájjal találkozik, kitartóan üldözi ôket, ahogy azok menekülnek elôle, egyre jobban „vérszemet kap”.

Utálja a vizet nem hajlandó belemenni.

Tudja, minden este lábat és „hasat” stb. kell mosnia, mert ágyban alszik, séta után készségesen ugrik be a kádba, de ha lehet, s éppen kedve úgy diktálja, megpróbálja elbliccelni.

Mielôtt elalszik, kitartóan ás, ez ôsi ragadozó ösztön, el akar rejtôzni ilyenkor.

Nem méri fel az erôviszonyokat, bármilyen nagy kutyát gondolkodás nélkül megtámad, nem tanul abból, ha megharapják. De legtöbbször megadja magát már elôre.

Minden kutyával, emberrel barátkozik, akkor is kapcsolatot próbál egy kutyával teremteni, ha az ki van kötve, s hörög, ugat rá. Az olasz agár ilyenkor farkát csóválva, kedves arccal próbálja mérges társát megszelídíteni.

A kis olasz agár könnyen szül, jó anya.

Igen erôs a kanokban a szexuális ösztön. Ha közelben, akár 1 km-es körzetben tüzelô szuka van, azonnal ott terem, hiába tiltjuk neki. Bármilyen nagytestû kutyával is gondokozás nélkül próbál párzani, a szuka nemtetszése aligha izgatja. Asztal lába, gazdi karja, jobb híján bármi megteszi. Párzás után a kan és a szuka egy pontra vizel, majd a vizeletet közösen nyalják fel. Furcsa rítus ez… (Hasonló szertartást whippeteknél láttam még.)

A kis olasz agár könnyen szül, jó anya.

A fajta bizonyos betegségekre genetikus állománya révén hajlamos, ilyen a pajzsmirigy csökkent mûködése, az epilepsia, a térdkalács ficama, a retinitis pigmentosa, mely vakságot okoz. Tipikus még a szôrzet foltos elvesztése is. A fajta kék változata, csakúgy mint pl. dogok esetében bôrbetegségekre, szôrhullatásra különösen hajlamos.

Mindent összevéve a kis olasz agár tartása rendkívüli élményeket ígér, ez a fajta érzelmileg sokszor minden fajtánál többet nyújthat az embernek. Rendkívüli humorával, jókedvével sok nehéz pillanaton átsegíthet, megvigasztalhat. A kutyával együtt résztvenni coursingen vagy racingen igen szórakoztató. Könnyen megtanítható az agilityre, ez az a sport, ami kutyának s embernek egyaránt kellemes mozgást ígér. De ez nem az a fajta, amelyiket bármely kutyaszeretô embernek ajánlhatnám. Kellô humor, élettapasztalat kell hozzá; s nem szabad sok olyan dolgot elvárnunk tôle, amelyik egy átlagos kutya esetében természetes.