|
Parvovírus okozta bélgyulladás
A betegséget először 1980-ban állapították meg hazánkban. A kutyákban előforduló, többnyire súlyos (nagyon sokszor halálos) betegség az egyik leggyakoribb, legveszélyesebb bélgyulladást előidéző ok. Köznapi szóhasználatban elterjedt a macskavész, illetve a parvó kifejezés is.
Előfordulhat minden fajtájú és korú kutyában, mégis leggyakrabban 8 hetes és 6 hónapos kor közötti egyedekben kerül megállapításra. A nagytestű, gyors fejlődésű fajtákban, elsősorban rottweilerekben (de gyakran német juhászkutyákban, kaukázusi juhászkutyákban és amerikai staffordshire terrierekben is) különösen súlyos lefolyású, gyakran halálos betegség.
A betegséget kutya parvovírus okozza (CPV-2, canine parvo virus). A lefolyás lehet nagyon gyors, gyors és elhúzódó jellegű is.
A fertőződést követő rövid, általában 2-4 napos lappangási idő után mutatkoznak a tünetek. A bevezető tünetek általánosak, például levertség és étvágytalanság, majd rövidesen erős hányás és hasmenés jelentkezik, a nagyon híg hasmenés többnyire véres (lásd 1. kép). A beteg kutyák legtöbbször lázasak, a kiszáradás tünetei mindig láthatóak. A nagyon gyors lefolyású esetekben súlyos fokú elesettség, szinte sokkos állapot (lásd 2. kép) figyelhető meg, a hasfal tapintáskor kifejezetten fájdalmas, feszes.
Laboratóriumi vizsgálat alkalmával jellemző a leukopénia. Léteznek már specifikus próbák is a bélsárban lévő parvovírusok kimutatására.
A jóval ritkább szívizomgyulladásos forma a 3-7 hetes kutyakölykökben szinte mindig elhulláshoz vezet, esetleg idült szívelégtelenség kifejlődését okozza idősebb korban.
A betegség kezelésének egyik legfontosabb mozzanata az infúziózás (szinte kizárólag vénásan adott folyamatos cseppinfúzió), ami a kiszáradástól próbálja megvédeni az állatot (lásd 3. kép). A baktériumos szövődmények kialakulásának elkerülésére széles terápiás sávú antibiotikum injekciót szoktak kapni a kutyák. A sokkos betegek esetleg glükokortikoidot is kapnak. Ezeken kívül természetesen lényeges még a kiegészítő kezelés (hányáscsillapítók, bélnyálkahártya-bevonók, adsztringensek, fájdalomcsillapítók, stb.). A beteg kutyáknak folyamatosan meleg, nyugodt környezetben kell lenniük.
A legfontosabb megelőzési lehetőség a vakcinázás. Mivel a betegség nagyon fertőző (a vírust nagyszámban ürítik a betegek, ami nagyon ragályos és nagyfokú az ellenállóképessége), a még nem oltott kutyánkat óvjuk más kutyák társaságától, illetve ne vigyük fertőzés lehetőségének kitett területre.
Dr. Horváth Dávid
Nutrium paszta
A Nutrium gazdag vitaminokban, energiagazdag anyagokban és ízletes kiegészítőkben. Vitaminokból, nyomelemekből és fehérjékből álló keverék, amely biztosítja a kutyák egészségének megőrzését, valamint jól alkalmazható a betegségek (pl. amikor a parvovírusos bélgyulladás során nagyértékű táplálék kell) gyógyulási szakaszában, amikor az állat nem képes teljesítőképessége fenntartására. A gyógyuló állat számára a fehérjeszintézis előfeltétele a megfelelő biotin ellátottság, amit a Nutrium tartalmaz. A Nutriumban lévő cink-oxid biztosítja a megfelelő vércukorszintet, ezáltal a jó közérzetet. Az Omega-3 zsírsav csökkenti a vérben a koleszterin- és trigliceridszintet. Ezenkívül még a Nutrium természetesen sok energiát és egyéb vitaminokat (A-, B- és E-vitaminok), valamint nyomelemeket (cink, kalcium, mangán és jód) is tartalmaz.
Illik tudni, hogy mi illik
A kutyásoknak illik tudomásul venni, hogy nem mindenki szereti a kutyát, ezért a kutyát úgy illik tartani, hogy az a mások nyugalmát ne zavarja, másokat ne veszélyeztessen. Közterületen illik a kutyát pórázon vezetni. Ezzel megelôzhetôek a szukák tüzelési idôszakában a nem kívánt párosodások és viták. Az egymást nem ismerô kanok között a rivalizálásokból verekedés is kialakulhat. Illik a nagyobb testû kutyákat szájkosárral vinni a közterületre, még akkor is, ha az állatok jámbor természetûek. Állatorvosi rendelôbe illik pórázon, szükség esetén szájkosárral vinni a kutyákat. A váróban egyéb kutyák társaságában kedvencünk váratlanul viselkedhet. A szuka kutyákat tartóknak illik a tüzelési idôszakban elkerülni a nagy ebforgalmú helyeket, elkerülendô a kanok felesleges izgatását. Ebben az idôszakban illik a kanokat is pórázon vezetni. Tüzelô szukával nem illik olyan helyre menni, ahol a tüzeléssel együtt járó vércseppek mások számára zavaróan szennyezhetik a környezetet. Ha a szuka tüzel, illik valamilyen feltörlô eszközzel a vérmaradványokat eltüntetni. Illik sétáink alkalmával felszedôtasakot vinni magunkkal, ugyanis még a legneveltebb kutyákkal is elôfordul, hogy olyan helyen ürítenek, ahol ezt tilos vagy nem illik. Illik kutyánkat beoltatni minden fertôzô betegség ellen és féregteleníttetni, ha gyakran megyünk kutyakiállításokra vagy olyan helyekre, ahol sok kutya fordul elô.
Kutyák koronavírusos bélgyulladása
Magyarországon az utóbbi idôben megjelent, de nagyon elterjedt kutyabetegség. A fertôzô betegség fôleg fiatal kutyákban jelentkezik hasmenés formájában, de ritkán felnôtt kutyák is megbetegedhetnek. A fertôzôdés a bélsárból történik szájon át. A fertôzött állat többnyire 6–9 napig üríti bélsarával a vírust, de nem ritka a hosszan tartó vírusürítés sem. A tünetek a fertôzés után 18–72 órával jelentkeznek. A betegek étvágytalanok, vízszerû, olykor véres hasmenésük van (ez általában kellemetlenül bûzös, sárgásbarna vagy narancssárga), gyakran hánynak, kölyökkutyákban a hasmenés rövid idô alatt kiszáradáshoz vezet. A betegek testhômérséklete normális vagy kissé alacsonyabb. Általában a betegség tünetei, lefolyása enyhébb, mint a parvovírusos bélgyulladásé, de súlyos esetben olykor akár gyors elhullást is elôidézhet. A parvovírus bélgyulladással történô társfertôzés esetén a betegség prognózisa rendkívül rossz. Parazitózisok, egyéb betegségek még tovább gyengítik az ellenállóképességet. A kórokozó a bélsárból immunfluoreszcenciás próbával és más módokon kimutatható, illetve kitenyészthetô. A gyógyítás a kölyökkutyák melegben tartásából, folyadékpótlásból (vénásan adott infúzió, lásd a képeken), valamint a hasmenés és a hányás csillapításából áll. A megelôzés céljára inaktivált koronavírust tartalmazó vakcina és kombinált oltóanyagok is rendelkezésre állnak, utóbbiak egyéb antigének mellett koronavírust is tartalmaznak. Ezeknek a vakcináknak a 3 hónaposnál idôsebb kutyák kétszeri egymás utáni vakcinázásával egy évig tartó védettség érhetô el. A kölyökkutyákat az anyai immunitás lejártakor javasolt oltani. A vemhes szukákat célszerû a vemhesség alatt félidôben (kb. 30. nap) oltani, így az újszülöttek nagy valószínûséggel védettebbek lesznek a betegség ellen.
Szopornyica
A kutyák szopornyicája fertôzô betegség, a köznapi nyelvben kanyarónak is nevezik. Szerencsére manapság már kevésbé fordul elô ez a légutak és egyéb nyálkahártyák hurutjában, néha idegrendszeri és bôrkiütéses tünetekben mutatkozó betegség, köszönhetôen a kiterjedt védôoltásoknak. A betegséget paramyxovírus okozza, amely szájon át vagy belégzéssel terjed a kutyákba. A lappangási idô 3–7 nap. Nagyon ritkán jelentkezik a betegség túl heveny alakban, amikor a lázas és levert kutyák 1–2 nap alatt elhullanak. Leggyakrabban a betegség heveny alakjával találkozhatunk. Ebben az esetben a lázas kutyák étvágytalanok, kedvetlenek, kialakul a felsô légutak hurutja és a kötôhártya-gyulladás. Az állatok orrnyílásából savós váladék ürül, szemükbôl is váladék szivárog (lásd 1. képen). A vemhes szukák elvetélhetnek. Ez a formája a betegségnek általában gyógyítható. A betegség súlyosabb kórképe alkalmával a mélyebb légutak, az emésztôrendszer, a bôr és az idegrendszer is megbetegszik. Az emésztôrendszer nyálkahártyájának a megbetegedését a hasmenés és hányás jelzi, kialakulhat torok- és mandulagyulladás is. Idült esetekben a talppárnák és az orrtükör bôrének hyperkeratosisa (hard pad disease) alakul ki (lásd a 2. és 3. képeken). A központi idegrendszer elváltozásaira jellemzô lehet az általános eltompultság, egyes izomcsoportok rángógörcse, mozgászavarok és bénulások. Az ilyen esetekbôl meggyógyult kutyák egy részén a szaglóképesség csökkenése, keresztgyengeség és egyéb mozgászavarok, stb. maradhatnak vissza. Az állatorvosok a tünetek, valamint az orrtükörrôl, kötôhártyáról vett mintákból történô víruskimutatás alapján diagnosztizálják a betegséget. A heveny kórforma gyógykezelésének lényege a lázcsillapítás, a keringés támogatása, görcsoldás, baktériumellenes terápia, esetleg hiperimmun savók adagolása, stb. Természetesen a megelôzésre kell hangsúlyt fektetni, a kutyák számára kifejlesztett kombinált védôoltások kölyökkori többszöri és felnôttkori évenkénti ismétlésével védettség alakítható ki.
Kutyák fertôzô májgyulladása
A kutyák fertôzô májgyulladása (Rubarth-kór) heveny lefolyású, gyorsan terjedô, súlyos elesettséggel, hányással, sárgasággal és a vérerek károsodásával járó betegség, amelyet a kutya adenovírus 1-es szerotípusa (canine adono virus-1, CAV-1) idéz elô. A beteg állatok minden váladékukkal, de fôleg vizelettel ürítik a vírust. Kutyák közvetlen érintkezéssel, a nyál és a vizelet útján, de esetleg táplálék, ivóvíz és egyéb ragályfogó tárgyak közvetítésével is fertôzôdhetnek szájon át. A lappangási idô 2-5 nap. A kórkép igen változatos, elôfordulhat tünetmentes átvészelés is. Nagyon ritkán jelentkezik a betegség túlheveny alakban, amikor a lázas és levert kutyák 1-2 nap alatt elhullanak. Leggyakrabban a betegség heveny alakjával találkozhatunk. Ebben az esetben a lázas kutyák étvágytalanok, kedvetlenek, levertek, szomjasak és ismételten hánynak. A száj nyálkahártyáján vérzések, késôbb sárgaság alakul ki (lásd az 1. képen). Elhúzódó esetekben ödéma jelenik meg a bôr alatti kötôszövetben, a fejen, a nyakon és a has alján. Az agyvelô megbetegedése miatt kialakulhatnak görcsök is. Az elhúzódó esetekben a betegek egy részében egyoldali vagy mindkét szemre kiterjedô szaruhártya-ödéma, a szaruhártya átmeneti vagy tartós elhomályosodása (a kék szemet, blue eye, lásd a 2. képen) és gyulladása is kialakulhat. A félévesnél fiatalabb kutyák megbetegedése többnyire elhullással végzôdik, az ennél idôsebbeknél jobbak a gyógyulási kilátások. Az állatorvosok a tünetek, valamint a laboratóriumi vér- és vizeletvizsgálatok eredményei alapján diagnosztizálják a betegséget. A heveny kórforma gyógykezelésének lényege a tüneti beavatkozás, a keringés támogatása (infúzió és glükóz intravénás adása), antibakteriális terápia, esetleg hiperimmun savók adagolása, stb. Természetesen a megelôzésre kell hangsúlyt fektetni, a kutyák számára kifejlesztett kombinált védôoltások kölyökkori többszöri és felnôttkori évenkénti ismétlésével védettség alakítható ki.
Veszettség
A veszettségnek elsősorban közegészségügyi jelentősége van. A kórokozó rhabdovírus emberek halálos megbetegedését okozza, ezért állatoktól való fertőződésüket minden módon meg kell akadályozni. A fertőzés leggyakoribb forrása a veszett állat (pl. róka) harapása. A harapott sebből a nyállal odakerült vírus az idegpályák mentén, a gerincvelőn keresztül jut fel az agyvelőbe. Az agyvelőben főleg az Ammon-szarvak, a közép agy és a nyúltagy szürkeállományában okoz a ragályanyag gócos elváltozásokat. Pofán érő harapás esetén a vírus közvetlenül az agyi idegek mentén hatol az agyba. Az agyvelőben elszaporodott kórokozó aztán szétszóródik a szervezetben, eljut a nyálba, amely aztán a betegség továbbvitelében a legnagyobb szerepet játssza. A kutyák veszettségének a klinikuma igen változatos. A lappangási idő legtöbbször néhány hét, előfordul azonban, hogy csak néhány nap, másrészt nem kizárt több hónapos, több mint féléves inkubáció sem. Általában minél közelebb történt a marás az agyhoz, annál rövidebb a lappangás és megfordítva. A dühöngő veszettség a kutya viselkedésének a megváltozásával, ingerlékennyé, izgatottá válásával kezdődik. Az ugatás rekedtté válik, a kutya támadó magatartást vesz fel, kimerülésig igyekszik ketrecéből, láncaitól megszabadulni. Ha mozgása szabaddá válik, messze elkóborol és az útjába akadó embereket és állatokat megharaphatja. Ezzel egy időben vagy később bénulásos tünetek (pl. kancsalság, az állkapocslógás, a garatbénulás, stb.) válnak megfigyelhetővé. A kutyák ilyenkor képtelenek ételt, ivóvizet felvenni, szájszögletükből nyál csurog (víziszony). Megbénulnak a törzs- és a végtagizmok is és a beteg 2-4 nap alatt elpusztul. A csendes veszettségben elmarad az izgalmi stádium, a dühöngés. A nyugodtnak, tompultnak tűnő kutya azonban hirtelen megmarhatja a felé nyújtott kezet. Ilyen esetekben főleg a bénulásos jelenségek állnak előtérben, és pl. az étvágytalansággal panasszal állatorvoshoz kerülő kutya azért nem eszik, mert garatizom bénulása van. Előfordulnak a legkülönbözőbb átmenetek a két kórforma között. A veszettség változatos klinikai képe, valamint rendkívüli veszélyessége következtében megállapítása nagy óvatosságot igényel. Veszettségre minden esetben gondolni kell, ha a kutyán a viselkedés megváltozását vagy a központi idegrendszer megbetegedésére utaló bizonytalan tüneteket észlelünk, különösen azoknál a kutyáknál, amelyek veszett rókák vagy macskák harapásának ki lehettek téve, nincsenek beoltva vagy gazdájuk ezt nem tudja igazolni. Veszett, de még veszettségre gyanús kutyákat sem szabad gyógykezelni, hanem az érvényben lévő állategészségügyi rendszabályok szerint kell eljárni. A veszettség postmortem megállapítása az elhullott kutya agyvelejéből hatósági állategészségügyi intézetben, szövettani vizsgálattal, vírusantigén-kimutatással vagy kísérleti állatoltással történhet. A kutyák évenkénti kötelező veszettségoltása kötelező. A rendeletek szerint kötelező minden három hónapos kort elért ebet három és négy hónapos kora között, majd hat hónapon belül ismételten veszettség ellen beoltatni. Az egy évnél idősebb kutyákat pedig évenként kötelező veszettség ellen beoltatni (itt jegyezendő meg, hogy a ma használatos veszettség elleni oltóanyagok biztonságosak, így a kutyáknak akkor sem történne semmi bajuk, ha akár két hét múlva újraoltatnánk őket veszettség ellen! Tehát mindenképpen tanácsos nem napra pontosan kivárni az egy évet a kötelező veszettség elleni oltás tekintetében!). Itt jegyzem meg, hogy részben ezért is kell az oltási könyvre nagyon vigyázni.
A gerincvelő betegségei
Gyulladásos betegségek
Gerincvelő-gyulladás szopornyica következtében előfordul, azonban gyakorlatilag mindig agyvelőgyulladással együtt. Más kórokok következményeként igen ritka. A gerincvelőburok-gyulladás többnyire a gerincvelő-gyulladás társbetegsége. Idősebb kutyákban előfordul autoimmun eredetű, glükokortikoid kezelésre javuló gerincvelőburok-gyulladás. A gerincvelő-gyulladás tüneteként főleg a hátsó testfél gyengesége, bénulása mutatkozik. Lehetséges, hogy a betegség felfelé terjed, és megbénulnak az első lábak is. A burok gyulladására főleg a nagyfokú fájdalmasság, a bőr túlérzékenysége, túlérzékeny bőrterületek kialakulása hívja fel a figyelmet. Középkorú német juhászkutyákban sajátos, immun eredetű gerincvelő-betegség fordul elő, amely hónapokon át lassan rosszabbodva a betegek bénulását idézi elő.
Traumás betegségek
Kutyákban a gerincvelő sérülését okozhatja a csigolyák törése, helyzetváltozása. A mellkasi–ágyéki szakasz sérülése a hátulsó testfél, a nyaki pedig mind a négy végtag bénulását okozza. A gerincvelő zúzódásának regenerációjára, tüneteinek elmúlására nem lehet számítani. Ha azonban a trauma következménye bevérzés volt, vagy a gerincvelő működéskiesése ödéma kialakulásából állt elő, akkor a bénulás is enyhébb, és az állapot javulhat vagy elmúlhat. A gerincvelő traumás sérülése azonban az esetek többségében nem balesetekből, hanem a csigolyák közti porckorongok megbetegedéseiből, főleg porcsérvből származik.
A hátulsó testfél bénulása
Ez tulajdonképpen nem betegség, hanem tünetcsoport, több gerincvelői kórforma gyakori és jellemző következménye. Oka a mellkasi-ágyéki gerincvelő károsodása, amely gerincvelőszakasz sérülései, főleg porcsérv miatt, sokszor előfordulnak; ez a gerincvelőrészlet a porckorong-elváltozásokból származó károsodások területe. A hátulsó testfél bénulása felléphet hirtelen, és bekövetkezhet idült lefolyású kórkép formájában. Gyakoribb a heveny hátsótestfél-bénulás, amely az első napokban rendszerint merev jellegű: ez a hátsó lábak izomzatának deszkakemény állapotát, a lábak merevségét, hajlíthatatlanságát jelenti. A merev bénulás rövidesen petyhüdt bénulásba megy át. Ilyenkor a két hátulsó láb szinte élettelenné válik, a kutya a hátsó testrészét a két elülső lábára támaszkodva vonszolja maga után. Súlyos zavarok támadnak továbbá a vizelet- és a bélsárürítésben, ami a kutyák egészségi állapotát tovább ronthatja, akár életüket is veszélyeztetheti. A szindróma kimenetele a gerincvelő-károsodás mértékétől függ. Kedvező esetben mintegy két héten belül mutatkozik javulás. Máskor a javulás várat magára. A prognózis azonban, ha a bénulás változatlan, idővel mind kedvezőtlenebbé válik.
Vizelési zavarok
A vizeletürítés zavara bekövetkezhet az agykéreg megbetegedése miatt. Ez esetben a vizelés akaratlagos kontrollja szűnik meg. A betegek elvesztik szobatisztaságukat, elhagyják nemükre jellemző vizelési szokásaikat, nem veszik fel a megfelelő testhelyzetet. Az agytörzsi kontroll kiesését elsősorban a gerincvelő-összeköttetés megszűnése idézi elő. Súlyos vizelési nehézség lehet a következmény, ami miatt a vizelet sokszor csak katéterrel nyerhető, később a vizelet elcsurog. Reflexes vizeletürítésre nincs lehetőség. A vizelet elfolyik, elcsepeg, a záróizom nem működik. Később az alsóbb központok bizonyos önállóságra tesznek szert, a vizelésben némi javulás észlelhető.
Farokbénulás
A farok mozgatásában agyvelői és gerincvelői hatások egyaránt érvényesülnek. Az akaratlagos farkcsóválás a kutya örömének a kifejezésére elmarad, ha az agykéreg megbetegszik, vagy ha az agykéregben keletkező impulzusok a leszálló pályák károsodása következtében nem jutnak el a gerincvelői központokhoz, azonban a farok ilyenkor nem bénult. A gerincvelő károsodása esetén is bénul a farok, élettelen tárgyhoz hasonlóan mozgatható. A farokbénulás gyakran együtt jár a vizelés, valamint a bélsárürítés zavarával.
Egyenlöre ennyi |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tóbiás
